Szeptember elején nálunk mindig ugyanaz a jelenet játszódik le a gyerekszobában.
Kiborítom az ágyra a nyári ruhákat, és három kupacba rakom őket: ami még jó jövőre, ami már kicsi, és ami annyira elnyűtt, hogy tovább nem adható.
A középső kupac a legnagyobb, és az fáj a legjobban, mert szinte minden darab hibátlan.
A kisebbik lányom nadrágját a nagyobbik hordta előtte két évig, és még mindig nincs rajta egy kopás sem.
Ezeket évek óta továbbadom: van, amit egy kolléganőm visz el, van, amit a szomszéd utcába, a maradék pedig megy a textilgyűjtőbe.
Nem vagyok különösebben elszánt környezetvédő, egyszerűen csak nem tudom kidobni azt, amiben még van élet.
A gyerekruhánál ez könnyű, mert mindig akad valaki, akinek pont az a méret kell.
Az elmúlt ősszel viszont ugyanez a kérdés jött szembe velem egy olyan méretben, amire nem voltam felkészülve.
A fürdőszoba-felújítás után ott állt a kertben egy kupac, amivel fogalmam sem volt, mit kezdjek.
A régi csempe, a padlóbeton töredékei, a lebontott fal téglái: nagyjából ötven zsáknyi anyag gyűlt össze két hét alatt.
A kivitelező annyit mondott, hogy az elszállítás nem az ő dolga, és ezzel le is zárta a témát.
Az első ötletem az volt, hogy majd apránként elhordom a kombiban, aztán az első fordulónál rájöttem, hogy ez így karácsonyig tartana.
Ráadásul az első kör után derült ki, hogy fogalmam sincs, egyáltalán hova vihetném.
A kommunális gyűjtőbe nem való, a lomtalanításnál nem viszik el, a kertben pedig nem hagyhattam, mert a kutya folyamatosan ott kaparászott a törött csempedarabok között.
A szomszédunk, aki tavaly bontotta el a garázsát, adta a tippet, hogy Siófok mellett van egy telephely, ahol átveszik az ilyen anyagot.
Este beírtam a keresőbe, hogy építési törmelék lerakása újrahasznosítása képek, mert szerettem volna érteni, mi történik a törmelékkel azután, hogy valahol leteszik.
Így jutottam el a Pannon-Fuvar 2000 Kft. oldalára, ahol pontosan le van írva, mit vesznek át és mit nem.
Itt nyugodtam meg, mert konkrét felsorolást találtam arról, hogy a betont, a téglát, a cserepet, a kevert építési és bontási hulladékot, valamint a földet és a köveket is fogadják.
Amit viszont nem: veszélyes hulladékot, hungarocellt és veszélyes anyagot tartalmazó kevert anyagot nem áll módjukban átvenni, és ezt ki is írják.
A Pannon-Fuvar 2000 Kft. hulladékátvételéhez környezetvédelmi azonosítók tartoznak, a KÜJ- és a KTJ-szám is ott van az oldalon, én pedig pont ezt kerestem.
Nem akartam ugyanis egy olyan helyre vinni a törmeléket, ahol utólag derül ki, hogy nem lett volna szabad.
Az építési törmelék lerakása újrahasznosítása képek témában keresgélve az is kiderült, hogy a telephelyen hitelesített hídmérleg működik.
Ez azt jelenti, hogy nem szemre becsülik meg, mennyi anyagot vittem, hanem lemérik, és a lerakás díját a tényleges tömeg alapján számolják.
Nekem ez volt a legszimpatikusabb az egészben, mert a becslésnél mindig az az érzésem, hogy valaki rosszul jár.
A másik dolog, ami megfogott, hogy az átvett anyag nem egy gödörben végzi.
A telephelyen törőgép és dobrosta dolgozik, a beton és a tégla darálás után újra felhasználható anyaggá válik.
Vagyis nagyjából ugyanaz történik vele, mint a lányom nadrágjával: kap még egy kört.
Végül két fordulóval megoldottuk az egészet, egy kölcsönkért utánfutóval és egy szombat délelőttel.
A telephelyen nem kellett magyarázkodnom, csak megkérdezték, mi van a rakományban, aztán mehettem a mérlegre.
A kertben ma már fű nő ott, ahol addig a kupac állt, és a lányok végre visszakapták azt a részt, ahol a trambulin szokott állni.
Azt hiszem, a törmelék és a kinőtt ruha ugyanabból a családból való: mindkettőnél az a kérdés, hajlandó vagyok-e kicsit többet foglalkozni vele, mint hogy egyszerűen megszabaduljak tőle.
A Pannon-Fuvar 2000 Kft. telephelyén kapott mérlegjegy azóta is ott van a felújítás papírjai között, mert jó érzés, hogy erről is maradt rendes nyom.